Josip Gujaš Džuretin költő

 
  1936. december 23-án született Felsőszentmártonban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, gimnáziumi tanulmányait Pécsett és Szigetváron, ahol 1954-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Szegeden kezdte, majd Pécsett folytatta, végül átiratkozott az ELTE Bölcsészettudományi karára, történelem-szerbhorvát nyelv és irodalom szakra. Egyetem után a Budapesti Szerbhorvát Gimnáziumban dolgozik 1967-ig. 1965-ben írta meg doktori disszertációját. Súlyos betegsége miatt egészsége megromlott és 1970-ben rokkantnyugdíjas lett.
    Josip Gujaš Džuretin a magyarországi horvátok második világháború utáni költészetének legkiemelkedőbb alakja. Verseiben visszaemlékezik a szülői házban eltöltött gondtalan gyermekkorára, szeretett szüleire, és szülőföldjére a Drávamentére, ahová állandóan visszavágyódik a nagyvárosból. Verseskötetei halála után jelentek meg. 1977-ben Povratak u Podravinu (Visszatérés a Drávamentére), majd 1991-ben Iverje (Forgácsok) címmel. Ez utóbbiban Džuretin versei Đuso Šimara Pužarov magyar nyelvű fordításában is olvashatók.
    1976. május 1-én halt meg Budapesten. Megfáradt testét szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, ahogy ezt egyik versében is megírta. A költő szobra Felsőszentmárton központjában, az általános iskola mellett található.
A fotót Szolga László készítette. 

 

Svojim roditeljima
U MARTINCE


Ali vam eto
jako retko dolazim u krug vaš
u čarobni kut gde sam odgojen
Retko posećujem
hladovine u našoj bašti
gde ste me dugih noći
skrival i čuvali
bojeći se aviona tamo gore
Retko ja sedim
na počasnom mestu za stolom
što ste mi ga odredili
Vi stalno čekate mene
sina svoga
da vam dođem
Prolaze hladne jeseni
Ciče zime
Odlaze bujice rekama
Proleća se razvedre
Leta pevaju u plodnosti zrele pesme
I vi čekate
čekate
jer sina imate
negde u svetu
i u srcu
i ja se spremam stalno
k vama
samo još ne znam
kada ću vam doći

 

Budimpešta, 1 jula 1965.

 

Na plamtećoj cesti
(odlazak iz Podravine)


Krenuo sam
po sunčanoj cesti
gledale su žene
taj polazak
i rekle su.
taj je hrabar
taj je pametan
taj je smeo
Jedna je rekla: na oca je
Druga je rekla: borben je kao mati
Treća je rekla: naići će on na svoje drvo
obrat će on svoje voće
čitav sabor je nagađao
o mojoj sudbini
što me čeka
na plamtećoj cesti

Da se odkrenem


Da se odkrenem
ovog govorenja
planuo bih živim plamenom

 

da se odkrenem
svojih još neizrečenih pesama
reći bi me zadavile

 

da se odkrenem
ljubavi
od suše skapao

 

da se odkrenem
žene
postao bih pustinjak
što se kroz ceo život
sa žudnjom bori

 

da se odkrenem
roditelja
vedro nebo bi me ubilo
gromom

 

da ne kažem
što mi na srcu leži
postojat bih prestao

Ha megtagadnám
(Da se okrenem magyar fordításban)


Ha megtagadnám
e megnyilatkozásom
élő lángra lobbanék

 

ha megtagadnám
a még el nem mondott verseim
megfojtanának a szavak

 

ha megtagadnám
a szerelmet
elepednék a szárazságtól

 

ha megtagadnám
az asszonyt
oly remete lennék
ki egész életén át
heves vággyal vív csatát

 

ha megtagadnám
szüleim
a derült és villámmal
sújtana agyon

 

ha nem mondanám el
ami a szívemen fekszik
megszűnnék létezni